Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Axolotl

2019.02.22

 

Érdekessége a széles feje két oldalán található több pár kopoltyú, mely felnőtt, ivarérett korára is megmarad. Egy esetben veszíti el őket, ha a tó amiben él, kiszárad, akkor leválnak a fejről, és az állat átáll a tüdővel való légzésre (neoténia).

Az axolotlnak a természetben a színe általában sötét, vad színű, szürke vagy barna, fekete pöttyökkel, de a tenyésztés során kialakult az albínó, valamint többféle színes változat, az aranytól kezdve a feketéig. Több színváltozatot a tigrisszalamandrával keresztezve hoztak létre. A teljesen kifejlett állatok hossza átlagosan 30 cm, de akár 45 cm-re is megnőhetnek. Zömök testfelépítésű. Farka erős, oldalról lapított evezőfarok. Bordái kitüremkednek. Feje lapos és széles. Kerek, széles pofája alsó állású. Szemhéj nélküli szemei távol ülnek egymástól. Lábai rövidek, de erősek, és az első lábakon 4 ujjat találunk, a hátsón pedig ötöt. Ujjai hosszúak és vékonyak. Az axolotlok életkora a 25 évet is elérheti. Fogai a gyomorszájnál találhatók, amelyek az átalakulás során kerülnének a helyükre. Zsákmányukat beszippantják. A nemek hasonlók, leginkább a kloakájuk alapján különböztethetők meg: a nőstényeké lapos, a hímeké kidomborodó. A nőstények kövérebbek a termelődő ikrák miatt. Kopoltyúval, bőrön át és tüdővel is lélegeznek.

 

A mexikói axolotl őshazája Mexikó, lelőhelye Xochimilco csatornái, (Mexikóvárostól délre) az itt lévő tavakban nagy mennyiségben megtalálható. Eredeti elterjedési területének nagy részéről eltűnt, így az egykori Texcoco-tóból, és a Zumpango-tóból. A Texcocot időszakos kiöntései miatt csapolták le. Ma már a veszélyeztetett fajok közé soroljuk, azért is, mert különféle laboratóriumi kísérletekhez is használják. Éjszakai állat, és a hideg, oxigénben gazdag vizeket kedveli, és gyakran az aljzaton tartózkodik. A víz hőmérséklete viszonylag ritkán haladja meg a 20 °C-ot, és télen 6–7 °C-ra süllyed. Mexikóváros növekedése veszélyezteti; a víz minőségének javítására tett erőfeszítéseket nem követte az állomány növekedése. Az IUCN Vörös Listája veszélyeztetettnek sorolja be. A nemrég betelepített halfajok fő táplálékként fogyasztják. További veszélyt jelent a fajra, hogy az őslakosok ínyencségként fogyasztják. Az aztékok szent állatnak tekintették, és ünnepeken gyakran ették. A helyi piacokon még ma is árulják étkezési célra illegálisan. 2006 óta az IUCN kritikus állapotúnak minősítette. 2009-ben a vadon élő egyedek számát 700–1200-ra becsülték.wink

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Archívum

Naptár
<< Augusztus / 2019 >>


Statisztika

Most: 1
Összes: 931
30 nap: 215
24 óra: 7